A település keletkezésének első jelei a késői bronzkorszak idejére tehetők. Ezt bizonyítják Kolník archeológus professzor 1958-ben végzett ásatásai, amelyek bizonyságot adnak arról, hogy ezen a területen már éltek emberek a kései ill. a korai római korokban. Ondrochov professzor szerint kb. 2-3 km délre Tardoskeddtől húzódott a híres LIMES ROMANUS. A rómaiak itt létét ezen kívül azok az ásatások is igazolják, amelyeket a prágai Eisner professzor végzett. A leletekről kiállítás nyílt, amelyről az akkori Érsekújvár és vidéke című újság is írt 1932. december 23-i számának 6. oldalán. A tárlaton a Tardoskedd területén talált mamutagyar is kiállításra került. A magyarok megjelenésére ezen a vidéken több forrás is utal. Megegyeznek abban, hogy ezt a mocsaras területet az ómagyarok az utolsók között foglalták el. Ez a 970-1020 közti időszakra tehető, tehát egy évszázaddal azután, hogy a magyarok ide jöttek a Duna mentére. A mocsaras talaj egyfajta védőpajzsként szolgált az itt élőknek. Az első írásos emlék az esztergomi káplánság archívuma szerint 1221-ből származik (valójában egy hamisított iratról van szó, amely valószínűleg 1236-87 közti időkből származhat), amikor II. Endre magyar király a már létező települést az osztrák „HEILIGEN KREUZ” kolostor szerzeteseinek, ún. cisztercitáknak ajándékozta, akik a 15. században a településen gazdasági udvart alapítottak. Ennek helyét Michal Matunák és Dr. Haiczl történészek a templomtól kelet-nyugati irányban állapították meg. A település jelentős középkori út mentén terült el, amely a magyar királyok székhelyétől indult és Csehországba, valamint Lengyelországba vezetett. A tatárok a mocsarak miatt 1241-ben elkerülték a települést. A Szent Kereszt cisztercitái később a tulajdonukban lévő Tardoskeddet elcserélték Parachan-ra (Vajnory). A vagyoncserét III. Endre király 1297. június 11-én írta alá. A 13. századtól kezdődően Tardoskeddet, mint virágzó vásárhelyet említik, ahol a vásárok mindig keddi napon zajlottak. Minden bizonnyal erre az időre vezethető vissza a község neve is: Tardoskedd. 1310-ben a trencséni Csák Máté seregei áthaladtak a településen, hogy támadást indítsanak a nagysurányi és lévai várak ellen. 1332-ben az uralkodó Károly Róbert TURDESQUED néven említi a települést. A 14. században a falu fokozatosan fejlődik és a neve is többször változik: TORDUSKEDD, TARDOS KEGY, TOROSKEGY, TARDOSKEDDY, amely aztán a 19. század végén TARDOSKEDD névre állandósul. A 16. században a település már fejlett középkori falu. A leggazdagabbak közé tartozik, annak ellenére, hogy a törököknek adót fizettek, és a gyakori török támadások miatt a lakosok kénytelenek voltak csaknem 100 évre a közeli FALUHELY nevű mocsaras területre menekülni.

Az 1608-ban megkötött zsitvatöröki béke után, amelyet a törökök az osztrák császárral kötöttek, ez a terület továbbra is a törökök fennhatósága alá tartozik. Az itt élők ezután fokozatosan visszatértek az eredeti, bár időközben megsemmisített lakhelyükre. A 16. és 17. sz. fordulóján az esztergomi krónika már említést tesz a reformációról és a protestantizmusról. Pázmány Péter érsek a községben szerette volna az ellenreformáció bástyáját létrehozni. Szándéka azonban nehézségekbe ütközött a Bocskay István és Bethlen Gábor vezette felkelések idején, akiknek az erős katolicizmus ellenére sok önkéntes tardoskeddit sikerült megnyerniük, hogy a felkelőkhöz csatlakozzanak. A reformációnak azonban nem volt sikere a községben. III. Ferdinánd császár „MEZŐVÁROS” címet adományozott a községnek, és ezt a kiváltságot a törökök iselismerték. A 17. sz. második fele eseménydús volt Tardoskedd számára. Több mint 50 ezer török körülvette az érsekújvári erődítményt, ahol a vezéren kívül 11 basa is jelen volt. Ez volt az egyik legnagyobb hadjáratuk közép Európába. 1663. szeptember 24-én Forgács Ádám megadja magát a törököknek, akik „megfeledkeztek” a békeszerződésről és újra támadták a környéket. A megfélemlített lakosság ismét a FALUHELY-re menekült, és itt bujkált. 1664-ben az adók összeírásánál a község már Koprülüzada Ahmed basa nagyvezér személyes vagyonaként szerepelt.

Az érsekújvári erődöt csak 1685-ben sikerült Lotharingiai Károly császári hadvezérnek bevennie. A 18. sz. a község ejlődését jelentősen befolyásolta a Rákóczi felkelés. 1704. november 16-án elfoglalják az érsekújvári erődöt. Ezek után a község nagy katonai táborrá alakul át és segédpostát is létrehoznak a Rákóczi hadiposta részeként. A katonai tábor parancsnoka az ismert kuruc tábornok Bercsényi Miklós volt. A történelemből ismert, hogy 1704. október 30-án a községből 3 levelet írt II. Rákóczi Ferencnek az érsekújvári erődbe. Ezekben a levelekben a kuruc seregek hadgyakorlatairól és a labancok leverésére szolgáló stratégiai tervekről számolt be a fejedelemnek. A kurucok és a labancok közötti véres harcok az ún. „Rákóczi dombon” zajlottak, amelyek során labancok százai vesztették életüket. Két évvel ezt követően készült el az emlékmű, amely a győztes harcok emlékét hivatott megőrizni. A felkelések után a lakosságot himlő, kolera, tífusz és szamárköhögés tizedeli meg. Az egyházi bejegyzések alapján 1707-1725 közötti években átépítik a templomot. A régi épületből csak a sanktuár (kápolna) maradt meg. Az átépítést az esztergomi érsek támogatta anyagilag. 1753-ban kálvária épül a faluban. A környékbeli majorok és birtokok kolonizációja az 1730-32-es években zajlik, Trencsén és Kysuca vidékéről érkeznek az új lakosok. A második betelepülési hullám során (1734) a morva határ mentéről érkeznek emberek. Akkor jött néhány német ill. osztrák család – kézművesek, kereskedők és úri hivatalnokok. Mária Terézia uralkodása alatt (1740-1780) TARDOSKEDD jelentős kisvárossá vált a Bécs-Budapest útvonalon, és piacokat is tartottak itt. Gazdag marhavásárok voltak, amelyekre az árusok az egész környékről érkeztek. A községben fogatcsere-állomás is működött. A legnagyobb hotel királyi hálószobával Csikén volt, ahol Mária Terézia is több alkalommal megszállt. 1779-ben népszámlálást tartottak faluban, ennek alapján 2188 lakos római katolikusnak vallotta magát, 100-an pedig másvallásúnak. A 19. sz. elején (1808-1809) nagy tífuszjárvány támadta meg a falut, ami Napóleon Oroszország elleni hadjáratának a következménye volt.

A francia seregek a királyi útvonalon vonultak keresztül, és megszennyezett ivó-, ill. felszíni vizet hagytak maguk után, amelyeket az elhullott lovaik fertőztek meg. 1848-1849-es szabadságharc Tardoskeddet is magával ragadta, a lakosok szintén bekapcsolódtak az eseményekbe és komoly harcokra is sor került. A község területén orosz cári és osztrák seregek tartózkodtak A szabadságharc véres leverése után, amikor Pozsonyban 3 tardoskeddi vértanút kivégeztek, tovább folytatódik a Budapest-Marchegg-Bécs vasútvonal építése. Az útvonalat 1850 októberében adták át és a megyében áthaladt Udvardon, Érsekújváron, Tótmegyeren, Tardoskedden, Vágtornócon s Vágsellyén át, majd elhagyta a megyét. 1868-ban a községben állandó postahivatal nyílik.

A 20. sz. elején (1903 tájékán) Tardoskedden még volt pellengér. Ez egy fakaró volt, amely a templom előtt állt, és ehhez kötözték 1 órára a hűtlen asszonyokat. Amíg ki volt kötve, minden megengedett volt velük kapcsolatban. Aki pellengérre került, az később a legtöbb esetben szégyenében elmenekült a faluból. A II. világháború után konfiskálták a malmot, amely addig a Szentmiklósi nemesi család tulajdonát képezte és 1948 után a Nyitrai Malom vállalat tulajdonába került. 1948-ban állami tulajdonba kerültek az üzletek, a vendéglők és 1949-ben fokozatosan átvette őket a „Jednota”. 1947-et két jelentős esemény határozta meg. Az egyik a szárazság volt, amelyre előtte 60 évig nem volt példa. A második a lakosság kitelepítése volt.

A II. világháborút követően a csehszlovák kormány olyan döntést hozott a szlovákiai magyar kisebbség kérdésében, hogy először a magyar lakosságot a Szudéta vidékre deportálták, majd következett a lakosságcsere a szlovákiai magyarok és a magyarországi szlovákok között. A két kormány közti egyezséget 1946. február 27-én írták alá, a lakosságcsere a tárgyalásokat követően 1947 áprilisában kezdődött el és 1947. júniusában fejeződött be. A feljegyzett adatok szerint 1947-48-ban közel 400 családot deportáltak Csehországba a Szudéta vidékre, míg Magyarországra - elsősorban Tolna megyébe - 170 módosabb családot telepítettek át. A helyükbe Csadcáról, Kysucáról és a magyarországi Tardosról érkeztek lakosok. Ekkor új utca is épült 17 családi házzal állami hitelből, amelyekben nagyrészt Kysuca vidékéről érkező telepesek laktak. 1949-50-ben a Juhász kert helyén sportpálya épül és a futballstadion mellett 1955-57-ben csaknem teljes egészében brigádmunkával fürdőmedencét építenek. 1963 tavaszán a községet árvíz sújtja, amely március 11-től 16-ig tart.

Még soha ekkora terjedelmű árvízre nem került itt sor. Március 11-ről 12-re virradó éjjel a víz szintje vészesen megemelkedett, ezért az emberek minden erejükkel azon voltak, hogy a kezükkel széttörjék a jeget a hidak alatt. Március 12-én a víz már átfolyt a gátakon, és március 13-án a kora reggeli órákban több családot kellett evakuálni. A családok létszáma az esti órákra 51-re emelkedett. Néhányat az iskolában szállásoltak el, mások a rokonaiknál húzódtak meg. A vizet 10 szivattyú segítségével igyekeztek lecsapolni, de március 14-én éjjel még mindig emelkedett, így csak csónakokkal lehetett közlekedni. A mentőalakulat mechanikai gépek segítségével folyamatosan erősítette a gátat. A víz szintje csak március 15. -16-án kezdett csökkenni. 1974 – 1981 között építik ki a gázvezeték-rendszert és 1976-ban átadják az új alapiskolát. 1993-1994-ben bevezetik a kábeltelevíziót és erre az időszakra tehető a szabadtéri színpad és a temetőtemplom felépítése is.1995-ben a posta a befejezetlen kultúrház épületébe költözik, és a volt fiúiskolában létrejön a szabadidőközpont, internet klub, valamint a községi hivatal épületéből ide kerül át a könyvtár 1995-2000 kiépül a vízvezeték- és részben a szennyvízelvezető-rendszer. 2004-ben megnyílik a hulladéktelep és 2006 októberében 24 újonnan épült bérlakást adnak át.