Idén, csapatunk 15 éves fennállását ünnepelte. Ha nem lenne kezemben az Alapítólevél, talán el sem hinném, hogy így eltelt az idő. Évszámok, sikerek, változások, összetartás és rengeteg szép élmény jellemzi az elmúlt éveket.

Az ünnepséget a helyi Faluházban tartott fogadással kezdtük 2015. szeptember 1-jén, ahol összegyűltek cserkészeink, a meghívott vendégek, illetve a nagymegyeri, nyitragesztei és szímei csapatok képviselői. Jó volt újra látni cserkésztestvéreinket, és nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy a falunk, illetve a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség képviselői is elfogadták meghívásunkat. Vendégeinkkel együtt átvonultunk a Szent István római katolikus templomba, ahol szentmise keretében adtunk hálát az Úrnak az elmúlt 15 évért. A szentmise végén Kürthy Tamás lelkiatya megáldotta, és megszentelte Buják Vince cserkészek számára készített emlékművét.

Az ünnepség a Faluházban folytatódott. Ünnepi beszédek, köszönőlevelek és ajándékok átadása volt napirenden. Nagy örömünkre csapatunk első  parancsnoka, MUDr. Asztalos Orsolya és gyermekei is megtiszteltek jelenlétükkel. Az ünnepi beszédek sorát Orsi nyitotta meg. Az ő közreműködésével indult el annak idején a cserkészet Tardoskedden, amelyet 10 évig töretlen lelkesedéssel vezetett. Meghatóan emlékezett az elmúlt évekre. Elmondta, mi mindent köszönhet a cserkészetnek, megosztotta velünk a legszebb emlékeit, és egy kis ajándékkal is kedveskedett egykori csapata jelenlegi tagjainak. Községünk polgármestere, Ing. Tóth Marián szintén kedves szavakat intézett hozzánk. Maga és falunk önkormányzata nevében egy virágcsokorral fejezte ki köszönetét csapatunknak a falusi rendezvényeken való állandó, önzetlen segítségért. Nem volt ez másképp Csémi Szilárd, szövetségünk ügyvezető elnöke esetében sem, aki kiemelte az önkéntes munkát, amit a cserkészvezetők végeznek A köszönetek sorát  Kele Lajos zárta, aki lányához, Orsihoz hasonlóan meghatóan emlékezett a kezdetekre. Az ő ötlete volt, hogy Tardoskedden elinduljon a cserkészet, és az ő feltétlen támogatásával indult neki annak idején Orsi a csapatvezetésnek.Az ünnepélyen Buják Vince elmondta, hogy a besenyei cserkészcsapat is megkérte őt, hogy faragjon nekik egy emléktáblát. Vince bácsi azonban először szeretett faluja cserkészcsapatának akart készíteni egyet. A remekmű el is készült, és azóta cserkészotthonunkat díszíti. Ezúton is köszönjük a figyelmességet.
A tardoskeddi cserkészek sok mindenkinek hálásak a segítségért és egyéb másért. Sokan támogatnak bennünket, akiknek köszönettel tartozunk. Ezt a jelenlévő vendégeknek köszönőlevéllel és egy apró ajándékkal köszöntük meg. A tardoskeddi Lucerna polgári társulás jóvoltából pedig a messzebbről érkező vendégeinknek átadhatunk egy tardoskeddi történelmi naptárat is.   Az ebéd elfogyasztása előtt még szétosztottuk csapatunk tagjai közt az új logónkkal díszített csapatpólókat, amely logó Keszégh Levente, szerbiai cserkésztestvérünk keze munkáját dicséri.

Ebéd után már a szórakozásé volt a főszerep. Előtte azonban még jött az elmaradhatatlan szülinapi torta a 15 szál gyertyával, amelyeket közösen fújtunk el. Azt hiszem ezután következett a nap fénypontja. Lantos Borbély Katica, mint mindig, most is nagyon kreatív volt. Készített egy közel 10 perces prezentációt, aminek köszönhetően visszaemlékezhettünk az elmúlt évek legszebb pillanataira. Bizony, volt mire emlékezni... Ezt követően  már valóban jött a cserkészekhez méltó szórakozás. Voltak csoportos versenyek a Faluházban, csoportkép a Szent István szobornál, népi játékok a Felvégi parkban. Volt sok szurkolás, izgulás, menetelés, dalolás... Csupa móka és kacagás volt az egész délután.

Fáradtan, de jókedvűen ültünk neki este a vacsorának, a jól megérdemelt zsíros kenyérnek hagymával. Ekkorra már elbúcsúztunk a vendégektől, csak a csapat tagjai voltak ott. Nagy meglepetésünkre vacsora közben meglátogatott bennünket a jelenleg Perbetén szolgáló Balogh Károly lelkiatya, akinek nagyon megörültünk. Az esti vacsora, és ez a szívélyes látogatás olyannyira feltöltött bennünket energiával, hogy a végén kicsik és nagyok mind táncra perdültünk, és jó kis közös tánccal zártuk az estét.

Ahogy ezt a beszámolót írom, és nézegetem a képeket, sok minden eszembe jut. Igazából 15 év nem túl hosszú idő, de egy cserkészcsapat életében talán mégis az. A mai, technikai kütyük uralta világban nem könnyű megfogni a fiatalokat, és a természet felé irányítani őket. Nem könnyű, de mégsem lehetetlen. Ezt mutatja az is, hogy bár csapatunk nem tartozik a legnagyobbak közé, és sok minden történt ez alatt a 15 év alatt - több változás, sokan jöttek, mentek - mégis, még mindig több mint 30 tagot számlálunk. A visszajelzések pedig azt mutatják, hogy a legfiatalabb generációban is van érdeklődés a cserkészet iránt, és idén ősszel már nekik is lehetőségük volt arra, hogy a cserkészek családjának tagjaivá váljanak. Mert ezek vagyunk mi, egy nagy család. Mindez sok áldozatos munkába és még több energiába kerül, de úgy gondolom, hosszútávon nagyon is megéri ebbe a családba tartozni. Büszke vagyok a vezetőinkre, hogy nem sajnálják az időt, energiát, s hétről hétre tartják az őrsi összejöveteleket, szervezik a csapatakciókat, a nyaruk felét pedig a csapattábor megszervezésére, és lebonyolítására áldozzák.   A vezetők és a támogatók mellett a szüleink, a cserkészszülők azok, akiknek szintén nagyon hálásak vagyunk, és akik nélkül talán nem tartanánk ott, ahol tartunk. Nem győzzük elégszer hangsúlyozni, de ezúton is szeretnénk nekik köszönetet mondani mindenkori feltétlen támogatásukért. Nekik, és mindenkinek, aki hozzájárult ehhez a 15 évhez, igazán nagyon hálásak vagyunk.

Bugyík Szimona
csapatparancsnok